Marosszentimrén láttuk igazán, mit is jelent, amikor nincs gyülekezet, és a gyorsan romló templom felújítása bár évről évre előrébb halad - nagyon nehéz követni az idő múlását... Ezt a templomot pár évvel ezelőtt is kőrösis diákok takarították. Így volt ez idén is, hogy legalább a turisták fogadására alkalmas legyen, ha már gyülekezete, élete nincs. Évről évre fejlődik valami: hol a tető kerül megújításra, hol a torony, hol a belső tér... az ősszel, több, mint 60 év után végre ablakok kerültek a templomra - így a belső tér védelme megoldottá válik egy időre. Ezért is volt fontos a segítségünk: belülről is olyan állapotba kerüljön, ami méltó a külső megújításokhoz. Örültünk, hogy segíthettünk.
Marosszentimre után a környék következő Árpád-kori műemléktemplomához mentünk, Boroskrakkóba. Örömmel láttuk, hogy itt jelentős felújítási munkálatok zajlanak. A lelkész úr ráadásul harangszóval fogadott bennünket. Évtizedekig nem volt harangja ennek a templomnak, mígnem 2 évvel ezelőtt egy híve adományozásának köszönhetően ismét harang költözött be a toronyba. Ezt szólaltatta meg a lelkész úr a jövetelünkre, tiszteletteljes fogadásunkra.
Klikk a képre további fotükért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése